24 éves vagyok, egyetemista lány. 168 centi, 90 kiló. Új munkát kapok, új lehetőségek tárulnak elém, felmondok a korábbi munkahelyemen amit amúgyis gyűlöltem. Nehéz volt megtenni a lépést, habár éreztem, hogy el se kellett volna vállalni a munkát, mégis inkább kihúztam ott pár hónapot. Stabil párkapcsolat, már évek óta, stabil családi háttér, stabil anyagi helyzet és egészségileg is jól vagyok, leszámítva egy apró dolgot... Ami most már kifejezetten nem apró, sőt, eléggé nagy, és ez nekem eddig fel sem tűnt. Ez az apró dolog, Én vagyok. 90 kilósan, 24 évesen úgy, hogy még egy gyereket se szültem. Magam előtt látni Önmagam, ahogy szenvedek a szebbnél-szebb ruhákkal az esküvői ruhaszalonban. Persze nem a saját esküvőmre, hanem egy jóbarát esküvőjére öltöztem volna fel, de nem tehettem meg. A legnagyobb ruhák is kicsik voltak rám. Habár itt kicsit meg kell állnom az önsanyargatásban: az elmúlt évek divat ideiológiája eléggé deformált, kifordult szerintem. Csak a szélsőségesen vékony alkatot részesítik előnyben. Hiába minden dagadt lányos "akkor is boldog vagyok, kövéren" poszt facebookon, minden ruhát satnyatestű gilisztákra terveznek (elnézést a gilisztáktól, senkit nem áll szándékomban megbántani). Tény, ami tény, nehezen választhat egy normális alkatú lány manapság, hozzá kell tenni, hogy a normális már nem a 38-40-es méret, hanem lassan az Xs-es. Szóval nem jött rám fel egyetlen ruha sem, vagy ha mégis olyan borzasztóan néztem ki benne, hogy kedvem lenne sírni. De persze én erős vagyok, anyukám is látja a csalódottságot, vígasztal, hogy erről nem én tehetek. Egyébként ez így is van. Részben. Sosem voltam ennyire súlyos eset, tavaly nyárig a 75kiómat csodásan tartottam. Habár méretes tomporom és széles csípőm a nadrágvásárláskor mindig is gondot okozott, nem tulajdonítok neki jelentőséget, mert 68 kilósan és 90 kilósan sem tudok ruhát venni. 68 kilósan eláll a farmerok deraka, ami feljön a fenekemre (ami kerek, formás, minden férfi álma). 90 kilósan szintén eláll a farmer dereka, ami feljön a fenekemre (ami habár kerek, már nem túl formás, és már nem minden férfi álma. Persze fetisiszták mindenhol vannak)

Eltelt az esküvő, eltelt 2 hét és átgondoltam: baszki. Te hallgatsz azokra akik szerint jó vagy így? Végig néztél már rajtuk? Neked jó az, hogy 38-40-es ruha helyett 44-46 sőt, 48-as ruhát kell próbálnod? Mi lesz veled ha majd gyereket szülsz? (Apálykor kivergődök majd a bálnákkal a japán partokra...)

Tipikusan ideillő gondolat, hogyha az ember változtatni akar, akkor motivációt keres. A nők gyakran ezt különféle női magazinok lapjain keresik, ahol először elmondják, miért vagy úgy csinos ahogy vagy, fogadd el magad, majd két oldallal arrébb már tippeket adnak a lapos hashoz és a vékony lábakhoz. Hányok ezektől, mert ez a képmutatás csúcsa.

Hányok még valamitől. Attól, hogy valakin van 20-30-40 vagy akár több súlyfelesleg, hozzám hasonló korú és hozzám hasonló környezetben létező hölgy. Lefotózza magát, dudorodik a pocak, nem jön rám az XL-es bugyi, bevág deréktájon még a francia alsó is, hurkás a combom. Van egy helyes arcom, szép hajam. Feltölti facebookra és kampányol azért, hogy fogadják el, hogy ő ezt szereti, és ő így szeret élni és kész.

Előbbinél az a problémám, hogy a nőknek minden szart eladnak, csak azért, hogy jobban érezzék magukat. Hiánypótló, ha nincs otthon egy őszinte élettárs, vagy férj. A másodiknál pedig az a problémám, hogy nem tudom elhinni hogy ő így maradéktalanul és mindig boldog és hogy ő így jól érzi magát. Hazugság, tudom, tapasztaltam. Megpróbáltam elfogadni magam. Azóta is hányok a gondolattól...

Azóta is hogy felhíztam durván 20 kilót egy év alatt, és előtte és most a "diétám" közepén is van még egy dolog amitől ki vagyok. Teháta kinézetemtől és súlyomtól függetlenül tisztelem azokat akik mindennap megdolgoznak a testükért. Persze sokan ezt a megdolgozást úgy értelmezik, hogy bevesznek pár "csodapirulát" majd felugranak a helyi kondiba, megemelnek két kilót, ellenőrzik a bicepszet, hazagyalogolnak, megisszák a shaket, és fúdefaszák. Van a másik tábor, aki komoly háttértámogatással, csapattal a háta mögött profin csinálja ezt, ők a testépítők, ők azok akiket a Scitech a Biotech és egyéb tápos cégek reklámjaiban láttok. Persze itt kitérhetnénk arra, hogy mindannyian csak a tiszta kajától és a fehérjétől lettek-e ekkorák (és persze senki sose gondolt még szteroidokra vagy syntholra, de ez mindegy mert ez már más téma lenne), de most inkább arra akarok kilyukadni, hogy rájuk gyakran mondják, hogy ez má túl sok, én sose lennék ilyen izmos, ez már nem nőies, ez undorító éssatöbbi... Arnold Schwarzeneggernek egyszer azt mondta valaki, hogy Ő sosem akar úgy ki nézni mint Arnold, mire ő: Nem is fogsz. És tök igaza van. Aki ekkora drabális állat lesz, ő nem a hétköznapok szenvedélyeiért csinálja, ő versenyzik. Nem ítéljük el azt sem aki az uszodában ficánkol egésznap és végül világbajnok lesz Kazanyban, akkor milyen jogon ítéljük el a testépítőket, akikből mondjuk Mr. Olimpia lesz, később? Szóval nem, ha te edzel és beszedsz néhány gyanúsnak tűnő port, te még nem leszel se antinő, se túl izmolt. Ez a veszély téged nem fenyeget , ezt felejtsd is el. Rubint Rékát ne is keverjük ide, róla is fogok majd szót ejteni, de nem most, ő nem testépítő, hanem egy ugribugri nő, aki jól helyezkedik, jól adja eő magát és ezt sokan bekajálják. Végülis jól csinálja, mert van pénze... Erről ennyit.

Itthon jó magyar szokás szerint szeretünk másokkal foglalkozni. Mindig zat nézzük, ki mit hogy mikor mivel és mennyiért csinál és ha csinálja miért, és minek ad ki rá annyi pénzt. Ha mindenki magával foglalozna nem lennének picsogó szájú libák a facebookon, akik azért kampányolnak mert kövérnek lenni jó és trendi, és nem lennének nagy szájú bolondok akik félnek a túl izmos kinézettől...

Végérvényesen az elhatározás 24-én született meg, hogy akkor én most új életet kezdek. Én leszek az új Cindy Crawford, csak az anyajegyemet azóta mindig elfelejtem felrajzolni.

Annyit gondolkoztam, hogy hogyan álljak neki. Legyen ketogén diéta? Egyek tisztán? Legyek update hercegnő? Aztán rájöttem... Lófaszt. Megyek a fejem után...

Korábban érdekelt már a tápkiegészítők világa. Persze nem az ilyen ördögnyelv meg drogériás fogyi kapszulák, ennél valami többre vágytam. Úgyhogy fogtam magam és 90 kilósan becammogtam egy Scitech shopba. Vártam a megvető tekintetet a kigyúrt eladó arcáról, vártam hogy majd rámnéz és azt mondja: Kisanyám, a disznókat két épülettel arrébb etetik. Ez persze így hülyeség, de jellemzi mennyire gyerekes félsz volt bennem, hogy majd ki leszek én ott, hogy oda biztos mindenki már úgy születik... Egy végtelenül kedves, segítőkész ember állt előttem. Így vettem meg az első zöld teás (Tea-X) kiegészítőt és egy l-karnitines kiegészítőt (Carni-X) kezdésnek elég lesz, felvezetésnek. Mert mégis csak volt benne valami visszataszító, hogy akkor én most szedjek be ilyen bizbaszokat...

Még nincs 1 hónapja hogy szedem őket. Azóta bővítettem a repertoárt. Bemerészkedtem egy Biotec boltba is, elpártoltam a Tea-X-től és vettem egy Super Fat Burnert, egy Fat Controlt és egy Ultra Loss Shaket.

Eszek reggelit, minimalizáltam a fehér kenyeret és a cukrot, sok fehérjét eszem, és nem lettem nyúl. A salátától rosszul vagyok. Nem mellesleg egy megfelelően összerakott saláta, ami adott esetben telít is gyakran több szénhidrátot tartalmaz, mintha megettél volna egy szelet sült húst krumplival. Amúgy járok mekibe. Mármint ez így túlzás, mert kb 3-4 hetente ugrok be, de csak mert borzasztóan ráfüggtem a sajtburgerre. A helyzet az, hogy én csoki helyett ezzel jutalmazom magam. Szar ügy :( Az étkezésem az közel sem tiszta, ahogy mondani szokták testépítő berkekben. Mindent megeszek... Van egy trükköm viszont :)

Kevesebbet eszem, mint eddig. Ebben persze jócskán segít a Biotech Fat Control, de amikor elfelejtem bevenni kaja előtt (mert én ilyen kis balfasz vagyok) akkor sem vágyom már a nagy adag ételre. Sőt. A múltkor megettem egy kicsivel több ebédet a kelleténél és szabályosan rosszul lettem, éreztem, hogy mindjárt hányok. De ez nem az a telített érzés, amikr fú de jól telezabáltam magam, jól laktam, kurva jó vagyok.. Ez a sokkos érzés, amikor ver a víz, szinte lázasnak érzed magad és azt gondolod, hogy ennél egy análszex is jobb lenne. És ez kb két villával több kaja. Azóta erre marhára figyelek, nem akarok meghalni...

Futok. Jó, ez így túlzás. Imitálom a futást. Felpattanok mindennap a futópadra, felhúzom a nyúlcipőt és ahogy bírom, csinálom. Gyalogolok tempósan, emelkedőnek, fartleket futok, hosszút futok.. Mindig azt iktatom be amihez kedvem van. Ez napi 30-40 perc az életemből. Ezzel kapcsolatban egy nagyon fontos dolgot vettem észre. Ha kihagyok egy napot, és nem állok a futópadra feszült vagyok. Az is elég lenne ha lenyomnék 3 km-t gyaloglással csak simán, de érzem, hogy megőrülök, annyira igénylem a futást napi szinten. Persze nem vagyok profi, közel sem. Nem leszek sem félmaratonista, sem maratonista, se olimpiai bajnok, de jó eséllyel még a helyi 100m-es futóversenyen sem indulok el. Nem ezért csinálom, hanem magamért. Akkor mi motivál? Hogy ne legyek feszült ... Ez legalább akkora függőséget okoz, mint a cigi vagy a szesz. Persze mindenki mondhatja, hogy de ő utál, de neki fáj, és különben is monoton mókuskerék, meg nem bírja... A kifogásokba könnyebb kapaszkodni, mint a futópad pulzusmérőjébe.

Tartok pihenőnapot. Sokan ott basszák el, hogy ezt nem teszik meg. Azt hiszik, hogy attól lemegy majd még 5 kiló, ha mindennap csinál valamit. Baromság. Pihenni kell, az izmoknak kell a pihenés. Pihenőnapokon regenerálódik az izomzat. Ez inkább mondjuk a nehéz fizikumot igénylő sportokra, igaz de a futáshoz is kell a pihenő. Pont. Ezt kár túlragozni.

Este 6 után nem eszek. És ez így megint csak színtiszta hazugság... Lejebb leírom miért :)

Szedem az tablettákat, tolom a port. Ha azt gondolod, minden az ördög műve ami ilyen kiegészítő akkor menj is innen szerintem nem találtunk egymásra.
A Tea-X szedését felfüggesztettem, helyette a Biotech Super Fat Burnert szedem most, a Scitech Carni-X-et és a Biotech Ultra Loss shaket.

A shake nálam nem menetrendszerű. Inkább az édesség iránti vágy elnyomására használom, csokis ízű, tejjel keverem mert nekem vízzel ihatatlan. Ha viszont megiszok belőle egy adagot, akkor azt egy étkezés kiváltására használom. Ez gyakran a vacsora, ami sok mindenkinél mumus. Este 6 után nem eszek, és ha kívánok valamit megiszok egy ilyet. Sok tápanyag és ásványianyag van benne ami jó, ettől nem fog bedögleni a vesém, nem megy tönkre a szervezetem... Lassan 3 hete kitart egy doboz.

A Super Fat Burnert betartom, reggel kettő este kettő, vagy ha edzek akkor edzés előtt fél órával veszem be az esti adagot. Mellé egy Carni-X-et veszek be, mert a fenti cuccoknak az l-carnitin tartalma picsafüst, úgyhogy valami támogatás kell. Ezekről egy későbbi bejegyzés során fogok majd írni, hogy mi mire jó és miért. A tapasztalatom az, hogy az edzést jobban bírom, sokkal dinamikusabban tudok futni, sokkal többet elbírok egy edzésen. Persze mögöttem nincs személyi edző aki komolyan koordinál, így valószínű hogy sokkal kevésbé vagyok hatékony, de nekem ez is elég.

És akkor időrendben ez a sok minden:

augusztus 10: 90 kiló vagyok, nem jön rám egy kibaszott ruha se
augusztus 24: először álltam fel a futópadra, ekkor még nem szedtem semmit
augusztus 30: mindennap mozgok, 1 pihenőnappal. megveszem a tápkiegészítőket, elkezdem szedni őket
szeptember 10: méltatlankodom, hogy nem mozdul a súlyom, megveszem a Super Fat Burnert, elkezdem szedni
szeptember 17: imádkozom, hogy legalább születésnapomra menjek le 84 kiló alá
szeptember 21: 83 kiló vagyok
szeptember 26: ki tudja mi lesz még? :) De már 84 kiló alatt vagyok... 1 hete!